Posted on

A kimonó és az obi – Schenk Zsuzsanna textilfestő írása

Kimonó:

A kimonó a japán kultúrörökség talán legszebb példája. Jelentése „öltözék, viselet, amit magunkra veszünk”.    Igazából egy kaftán vagy kabát, amely gombok és zippzárak nélkül, csupán egy obi (kimonóöv) segítségével záródik.  A kimonó több mint ezer éves múltra tekinthet vissza. Japánba menekült kínai generálisok és koreai buddhista papok öltözetének keverédéséből alakult ki.  Az évezred során sok változáson ment keresztül. Több fajtája ismeretes, rövid- és hosszúujjú, bélelt, béleletlen, hétköznapi és ünnepi stb. Nyári és téli változatai az évszaknak megfelelően vékonyabb vagy erősebb selyemből, ill. pamutból vagy gyapjúból készültek. Manapság leginkább műszálas anyagokból készül, hogy mosható legyen. Egy régi antik vagy vintage kimonó nem volt mosható. Műtárgynak tekintették, amelyet csak restaurálni lehetett. A második világháború óta már alig-alig használják. Eldugottabb helyeken, idős emberek még viselik.  A kimonó szabásmintája egyszerű. Férfiak és nők, ill. gyermekek kimonója is két téglalapból készül. A harmadikból az ujjakat  készítik.

A hosszú kimonókon kívül ismeretes még a haori, egy rövid ujjú rövid kimonó, amely a kimonó fölé kerül. Középen nyitott, egy obi himo nevű, kézzel fonott zsinórral zárul, láttatja az alatta hordott kimonó szépségét.

A kimonók mintázata csupa szimbólum. Alkalomhoz illően szerencsét, boldogságot vagy gazdagságot ígérő jelképekkel díszítik. A szent hegyek, a folyók, a tenger, a növényzet, virágok és madarak találhatók a legtöbb kimonón. A szimbólumok használata igen kötött. Pl. íriszes mintájú kimonót csak májusban szabad hordani.

A legelőkelőbb kimonókat yüzen (egy rizspasztás letakarás sablonokkal), kézi festés,  hímzés vagy shibori (mechanikai rezerválás csavarás, varrás, nyomás stb. útján)  mintázat kerül.  Sok kimonót láttam, sokfélét, de csúnyát még sohasem.

A csodás mintázatú selyemkimonók csak az arisztokrácia és a gazdag polgárság részére voltak elérhetők. Az egyszerű lakosság ipari banánrostokból, később pamutból készült kimonót hordhatott.

A japánok nem igazán becsülik hagyományos öltözetüket.  Nem öröklik nemzedékről nemzedékre, mert nem hordják mások levetett holmiját. Félnek, hogy azzal a másik ember esetleg rossz karmáját veszik magukra és sorsuk rosszabbra fordulhat. Ezért ha valaki meghal, kimonóit a templomnak adják. Onnan  kereskedőkhöz kerül, akik világszerte árulják. Kimonót sokan gyűjtenek a világ több pontján.

Csaknem harminc éve, hogy engem is elkapott a kimonóvírus, amelyet azóta sem tudtam és tudok „kiheverni”.

Unbenannt

 

 

 

 

 

 

Kimonók egy kiállításról (Vöckönd, 2O11)

Obi:

A kimonót az obi, az öv felvétele teszi kompletté.  Azzal együtt tökéletes harmóniába olvad a két ruhadarab.

Az obi általában 4,3 m hosszú, 38 cm széles brokát csoda, amelyre ugyanaz a szimbólika jellemző mint a kimonóra, de még drágább, még előkelőbb és költségesebb a készítése. Selyemből, brokátból készül, sok esetben igazi arany- és ezüstfonállal szövik. Természetesen kézzel szőtt, egyedi díszítésű. Sem kimonóból, sem obiból nem készült két azonos darab. Mind a kimonók, mind az obik esztétikája lélegzetelállítóan szép.

Fajtái:  a fukuro obi,  amely a hölgy hátán egy táska vagy bőröld formáját veszi fel. Egyik oldala selyem-brokát, a hátoldal egyszínű selyem. A mintás oldalnak 65 %-a mintázott, azokon a helyeken, ahol nem látszik, nem mintázzák, hogy ne nyomjon nagyon sokat. Ezek ugyanis nehéz darabok.

Kizárólag ünnepélyes, formális alkalmakkor viselik a kuro-tomeszóde nevű ünnepi kimonóhoz.

Van még maru obi, amelynek mindkét oldala brokát, de könnyebb,  mint a fukuró obi.  Ezen kívül ismeretes a Nagoya-obi, amely eredetét jelöli. Szintén brokát, de vékonyabb. Mindegyik ünnepélyes, de alkalmi viseletekhez is használják (színház stb.).

A nyári pamutkimonókhoz előre kötött masnival egybevarrott obit használnak.

Létezik még hétköznapi viselethez a hanhaba obi, amelynek jelentése „fele-olyan-széles-obi”.

A kimonó és obi felvétele nehéz, egyedül nem lehetséges.  A mai japánok közül alig valaki tudja igazán, hogyan kell. Obit használnak ma is pl. esküvőkhöz. Ilyenkor szakembert „bérelnek”, aki 4 óra alatt felöltözteti a menyasszonyt.  Az esküvői kimonó (alsó- és felső kimonó, obi, cipő stb) kölcsönzése 2-3 ezer euróba kerül, míg megvétele ca. 25 ezer eurót tenne ki.  Egy japán menyasszony 25 kilót cipel magán és csak tipegni tud, mert szorosan be van csavarva öltözetébe. Kimonóban járni a hozzá tartozó szandálban egy igazi művészet, igen nehézkes.

Unbenannt2

 

 

 

 

 

 

 

 

Obik a gyűjteményemből, amelyekből táska lesz.

Kár, hogy ezek a csodák szekrényekbe, ládákba csomagolva tengetik „életüket”. Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne őket a mai, modern világba átmenteni, használhatóvá tenni. Hiszen olyan gyönyörűek. És olyan sok van belőlük, rendeltetésüknek megfelelően nem hordhatók. Hosszú keresgélés után Icura bukkantam a facebookon. Olvastam egy újságcikket, amelyben arról írnak, hogy Icu csodás táskákat és egyebeket varr patchwork-technikákkal és másoknak is megtanítja ezeket puszta emberbarátságból. Itt kicsit magamra ismertem, én is így tanítom mindenkinek imádott shibori technikáimat. Egyszerűen örülve annak, hogy valakinek átadhatom az évtizedeket át gyűjtott tudást, tapasztalatokat.  Megkérdeztem hát Icut, hogy varrna-e nekem néhány táskát vagy olyasmit, amire ezeket az obikat fel tudná használni.  Így aztán készültek kicsi és nagyobb táskák, színházi cluch-ok, párnák és futók ill. faliképek. Icu csodákat művelt az obikkal, megtalálna nekik a lehetőséget egy másik, új „életre”.  Igen, ezek az antik anyagok ma is megállják a helyüket mind a lakásban, de az alkalmi öltözetek kiegészítőjeként.  Kedvenc darabok lesznek, imádni fogjuk őket.

Unbenannt3